Grafika: Az előző rész engine-je dübörög továbbra is a War at War alatt és csupán néhány elenyésző változást hoztak a fejlesztők. Bár a motor még a második részben debütált és szakavatottak még azt is tudni vélik, hogy az aggastyán Quake 3 programkódjából is sokat átvettek anno, ennek ellenére a látvány tökéletes és a sebessége is lenyűgöző. A nyílt terepeken nincs egy gyenge pont sem, a textúrák felbontása magas, a fegyver- és karaktermodelleken feszülő shaderek, valamint a villanógránátok okozta fény- és árnyékeffektek elismerő bólogatásra találnak. Igazából csak az egyediséget nélkülöző pályaszerkesztés és az "iparosmunka-érzet" róható fel negatívumként.

Kezelőfelület: A sorozat mindig is felhasználóbarát volt e szempontból, az irányítás minden lövöldözős játékon nevelkedett elhivatottnak kedvére lesz. A mozgások, a fegyverváltás, a járművek irányítása és a célzás a szokásos billentyűkön kapott helyet, ezen felül még a ránk törő ellenségek magunkról való lerázására szolgál egy gomb. A HUD néhány elemét ugyan túlságosan is lekicsinyítették, néha hunyorognunk kell, valamint a feladat-képernyő is kitakar egy kis szeletet a monitoron.

Játszhatóság: Az egyjátékos kampány két eltérő kontrasztú szála hozza a kötelezőt és egy manapság közepesnek mondott játékidőt kínál, minden unalmas percet nélkülözve, feszült figyelemre ösztökélve a játékost, ráadásul a brutálisabb jeleneteket sem fedi el. A történet ugyan sablonos kissé, mégis eltökélten rágjuk át magunkat az újabb és újabb fejezeteken, melyek körítése lekenyerez bárkit. A kifinomult egyjátékos módot akár kooperatívban is újrajátszhatjuk, illetve lehetőség nyílik a zombi hordák mókás visszaverésére. A hagyományos, fejlődésalapú multiplayer a megszokott kínálattal és lehetőségekkel rendelkezik, némi új íz bevezetésével (járművek, területfoglalósdi), a több milliós rajongóbázis megőrzésének potenciális lehetőségével.

Intelligencia, nehézség: A scriptelt jeleneteknek köszönhetően az ellenség felbukkanása előre leprogramozott és taktikázásra vajmi kevés a lehetőség. Jobbára egy helyen cövekelnek le és onnan tüzelnek, netán megindulnak felénk egy irányba, hogy szuronyukat a húsunkba mélyesszék. Gránátok sűrűn potyognak felénk, nem árt sűrűn vizslatni a megjelenő indikátort - az esetek többségében ez az elhalálozásunk oka. Társaink nem viselkednek együgyűen, ám célozni még most sem tudnak, előzékenyen megvárnak minket, de legalább fedezettüzet biztosítanak. Tehát az MI nem mutat semmi kiemelkedőt, csupán a forgatókönyv lett jobb. Némileg nehezebbnek éreztem ezt a részt, mint a korábbiakat, néhány szakaszt csak többszöri újrakezdéssel tudtam teljesíteni.

Hang, zene: A nagyzenekari művek megadják az alaphangulatot, követik a játék ritmusát. Néhány darab modernebb lüktetéssel és elektronikus hangszereken szólal meg, főleg a pörgős jeleneteknél. A csaták hangjai, a fegyverek robaja iszonyatosan jó érzést keltenek bennünk. A szinkronszínészek Hollywoodban is ismertek, a 24 óra-sorozat Jack Bauerje, azaz Kiefer Sutherland markáns hangja szólaltatja meg őrmesterünket, Roebuckot, míg az oroszoknál Gary Oldman próbálgatja az akcentust. A minőséggel nem volt gond, kiemelkednek a tucatművészek közül és odafigyeltek a beleélésre is. Megdolgoztak a gázsijukért.

Összegzés: Minden aggodalomra fittyet hányt a Treyarch és igenis megmutatta, hogy az elvárásoknak meg tud felelni, még ha a Call of Duty egy új részét kellett is összerakniuk. Ugyan forradalmi játékelemekkel nem tudtak szolgálni, ám az egyjátékos kampány egy komorabb, férfiasabb és a végletekig naturális háború képét festette le előttünk. A klasszikusok sorát nem fogja öregbíteni, de a kooperatív játékmód megvalósítása, a zombivadászat és a megbízható, fejlődésalapú multiplayer szekció rátesz egy nagy lapáttal az élvezhetőségre. A World at War a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlott.

Forrás: SG.hu